300: A birodalom hajnala / 300: Rise of an Empire [2014]

Tudod milyen érzés az, amikor eszed a popcornt a film közben, de folyton rá kell pillantanod a kukoricákra, mielőtt belenyúlnál, mert attól félsz, hogy a CGI-vér azt is belepte? Ha láttad az új 300-at, akkor biztosan tudod, miről beszélek. De még mielőtt belevágnék, tartozom egy vallomással: én annyira nem szerettem az első filmet sem. Egy sima, egyszer nézős, szórakoztató mozinak tartottam, de annyira már akkor sem voltam elájulva tőle, mint körülöttem szinte mindenki. Leborultam a látvány előtt is, ez tény, de amúgy nem kötött le túlságosan az összkép.

Mindennek már nyolc éve. Azért lássuk be, a 300 körüli hisztéria jócskán lecsillapodott ezen idő alatt, így bevállalós próbálkozás volt egy második részt csinálni. De végül csak összehozták. Igaz, Zack Snyder dobbantott a rendezői székből, helyére pedig Noah Murro került, akinek például a Smart People című komédiát... "köszönhettük". Itt volt tehát a lehetőség, hogy egy másik műfajban is kipróbálja magát. Egy 300-folytatástól pedig az ember azért elég sokat vár. Jelentem, Murrónak sikerült megbírkóznia a feladattal. Ennél pontosabban úgy tudnám leírni, hogy a borzasztó forgatókönyvből sikerült mindent kihoznia. Kicsit olyan érzésem volt, mint a Pacific Rim-nél: brutálisan látványos csaták és unalmas párbeszédek váltakoznak. A dialógusok ugyanis mind-mind hegyi beszéd-kaliberrel bírnak, miközben mindenféle epikus zenei aláfestéssel próbálják sulykolni a nézőkbe, hogy most akkor itt a szereplők valami piszkosul bátrak és patrióták.

A sztori középpontjába ezúttal az athéni vezért, Themisztoklész állították, aki a tengeren küzd meg a perzsákkal. Ezen kívül megismerhetjük Xerxész eredettörténetét, megtudhatjuk, hogy min cseszte fel az agyát. Beismerem, hogy ez nagyon jó ötlet volt, mert nem ragadtak le egy dolognál. Ettől függetlenül még nem működik kifejezetten a film. Xerxészen és az Eva Green által megformált Artemisián kívül többnyire kidolgozatlan, egydimenziós karakterekkel van dolgunk, akik még egy pillanatra sem térnének el a tárgytól, ha dialógusról van szó. A jók nagyon jók, a gonoszak nagyon csúnyán néznek és persze nagyon gonoszak. Bár vannak megmagyarázott motivációik, ami természetesen jó pont, de a legérdekesebb karakterek azok nem a jó oldalon állnak.

A forgatókönyvet Snyder és Kurt Johnstad közösen dobták össze, természetesen Frank Millar képregényéből. Az pedig, hogy Snyder csak a rendezői posztot hagyta el, és nem a teljes fedélzetet, még azért meglátszik. Ugyanis a producer is ő maga. A szokásos lassítások ezúttal is visszaköszönnek, miközben szinte minden egyes képkocka piszkosul szépen van megkreálva.

A 300 továbbra is egy látványfilm, egy vizuális orgazmus, a kamuvérben meg lehet fulladni, de akármennyire is próbálják epikusnak felfesteni a cselekményt, nekem sajnos a "nem fight"-részek teljes mértékig felejthetők voltak, lévén, hogy nagyon elnagyolták a sztorit. A képi világért hála, a csaták odavertek, a többi sajnos ment a levesbe.

5/10