Cornetto-trilógia I/III: Haláli hullák hajnala / Shaun of the Dead [2004]
Edgar Wright-nak nem lehetünk elég hálásak a Cornetto-trilógiáért, avagy a Cornetto Három Ízéért, amely valahol Krzysztof Kieślowski Három Szín trilógiáját alapul véve lett csupán összefűzve. A Wright által elkészített trióban a jégkrémmel való poén egy amolyan visszatérő utalás, és miközben mindhárom film más és más témát dolgoz fel, mégis a humor, a poénok, valamint a szellemiség ugyanaz marad. Az egész a Haláli hullák hajnalával indult 2004-ben, a zombifilmek kifigurázása volt a cél.
Egy álmos, angol kisvárosban járunk, itt tengeti mindennapjait Shaun (Simon Pegg), aki nem csak melóját unja, de párkapcsolati problémákkal is küzd, nem mellesleg lakótársával Eddel (Nick Frost) is kivan a töke. Hősünknek fontosabb a kocsmában való lógás, mintsem az, hogy érett felnőttként viselkedjen. A kisvárosban beüt a zombijárvány, Shaun pedig végre bizonyíthat: a terv, hogy barátait, szeretteit biztonságos helyre juttassa, ez a hely pedig nem más, mint kedvenc piázós helye, a Winchester.
Külön poén a filmben, hogy ez a kisváros annyira unalmas, hogy Shaunnak egy jó ideig fel sem tűnik a zombik megjelenése, mert itt voltaképp amúgy is mindenki "zombi", az élet valami leírhatatlanul monoton. Csak úgy, mint a trilógia két további filmjében, itt is fontos szerepet kap az éretlen viselkedés, a hanyag életmód, a lélekben még fel nem nőtt karakter, aki egy ponton aztán megmutathatja, hogy képes ennél többre is.
Na de milyen a film humora? Üdítő és pörgős. A forgatókönyvet Wright és Pegg közösen írták, a poénok csak úgy sziporkáznak. Sokszor hangosan kacagtató, de ugyanilyen arányban agyzsibbasztó, fárasztó, ám mégis remekül illeszkedik a film stílusába, pontosabban ezek is hozzájárulnak ahhoz a bizonyos stílushoz. Nem csak a képi, de a verbális poénokkal sem spóroltak, a forgatókönyv valami eszméletlenül lett összerakva, miközben a zombifilmeket nem csak kifigurázza, de úgy tiszteleg előttük, hogy a Shaun of the Dead voltaképp egy teljesen vállalható horrorvígjáték lett, amelyet gond nélkül be lehet rakni egy legjobb zombifilmek listára.
Simon Pegg és Nick Frost pedig sziporkáznak szerepeikben. Itt nagyon érezni Pegg kezét a forgatókönyvet illetően, hiszen magukra írta ezt a két szerencsétlen figurát, akiknek az sem mindegy, milyen bakelit lemezekkel vágnak vissza az élőhalottak ellen, elvégre a ritkaságokat nem szabad csak úgy dobálni, még egy ilyen fenyegető helyzetben sem.
Így lett a képzeletbeli trilógia első darabja egy piszkosul szórakoztató komédia, néhány évente nyugodt szívvel elő lehet venni, hogy ízlelgessük a véres, epres Cornetto ízét kicsit.
Egy álmos, angol kisvárosban járunk, itt tengeti mindennapjait Shaun (Simon Pegg), aki nem csak melóját unja, de párkapcsolati problémákkal is küzd, nem mellesleg lakótársával Eddel (Nick Frost) is kivan a töke. Hősünknek fontosabb a kocsmában való lógás, mintsem az, hogy érett felnőttként viselkedjen. A kisvárosban beüt a zombijárvány, Shaun pedig végre bizonyíthat: a terv, hogy barátait, szeretteit biztonságos helyre juttassa, ez a hely pedig nem más, mint kedvenc piázós helye, a Winchester.
Külön poén a filmben, hogy ez a kisváros annyira unalmas, hogy Shaunnak egy jó ideig fel sem tűnik a zombik megjelenése, mert itt voltaképp amúgy is mindenki "zombi", az élet valami leírhatatlanul monoton. Csak úgy, mint a trilógia két további filmjében, itt is fontos szerepet kap az éretlen viselkedés, a hanyag életmód, a lélekben még fel nem nőtt karakter, aki egy ponton aztán megmutathatja, hogy képes ennél többre is.
Na de milyen a film humora? Üdítő és pörgős. A forgatókönyvet Wright és Pegg közösen írták, a poénok csak úgy sziporkáznak. Sokszor hangosan kacagtató, de ugyanilyen arányban agyzsibbasztó, fárasztó, ám mégis remekül illeszkedik a film stílusába, pontosabban ezek is hozzájárulnak ahhoz a bizonyos stílushoz. Nem csak a képi, de a verbális poénokkal sem spóroltak, a forgatókönyv valami eszméletlenül lett összerakva, miközben a zombifilmeket nem csak kifigurázza, de úgy tiszteleg előttük, hogy a Shaun of the Dead voltaképp egy teljesen vállalható horrorvígjáték lett, amelyet gond nélkül be lehet rakni egy legjobb zombifilmek listára.
Simon Pegg és Nick Frost pedig sziporkáznak szerepeikben. Itt nagyon érezni Pegg kezét a forgatókönyvet illetően, hiszen magukra írta ezt a két szerencsétlen figurát, akiknek az sem mindegy, milyen bakelit lemezekkel vágnak vissza az élőhalottak ellen, elvégre a ritkaságokat nem szabad csak úgy dobálni, még egy ilyen fenyegető helyzetben sem.
Így lett a képzeletbeli trilógia első darabja egy piszkosul szórakoztató komédia, néhány évente nyugodt szívvel elő lehet venni, hogy ízlelgessük a véres, epres Cornetto ízét kicsit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.