Alien: Covenant [2017]

Még hét év és négy hónapnyi út van hátra a Covenant űrhajónak, hogy elérje célját, a tökéletesen lakható bolygót. A legénységen kívül még embriókat és telepesek hadát szállítja. Mígnem befognak egy adást, és kiszúrnak egy számukra ismeretlen, de minden bizonnyal szintén megfelelő planétát. Leszállnak, de természetesen: nem kellett volna.


A Prometheus kapott hideget és meleget anno, de főleg hideget, Ridley Scott pedig azt a következtetést vonta le (na meg persze a rajongói fanyalgások is rásegítették ebben), hogy ebben a világban igen is szükség van xenomorphokra. Így történt, hogy a mítosz legújabb darabja egyszerre próbál Prometheus folytatás, valamint egy old school elemekkel bíró Alien-film lenni - ám a görcsös erőlködésnek hála végül saját kardjába dőlt bele.

Már kevésbé feszegeti a létezés kérdéseit, de mégis meglebegteti, helyette időnként átmegy slasher horrorba. Nyugodt szívvel lehetett volna Prometheus 2. is a címe, mert nem árulok el nagy spoilert azzal (sőt, jobb ha tudtok róla!), hogy maga a xenomorph nem sokat van jelen. Sőt, tisztán látszik, hogy csak a fanservice miatt lett beleerőltetve. Így lesz az Alien: Covenant nagyon felemás élmény, amit főleg csak a zúzda tart életben. Mert azt muszáj elismerni, hogy amikor action van, akkor nincs okunk panaszra: magas fokozaton dübörög a horror, patakokban folyik a vér. Az első komolyabb csörtéig nincs is semmi probléma a filmmel, nem igazán értettem, mire a sok lehúzó kritika.


Aztán ahogy elcsendesültek a képsorok, hirtelen rájöttem: az Alien: Covenant egy súlyos mellélövés. Amikor ugyanis a karakterek egymással diskurálnak, attól egyrészt sokszor a falnak lehet menni, másrészt rohadtul várjuk már, hogy történjen végre valami. Nyugi, történik is még párszor, a türelem gore-t terem, de tényleg türelmesnek kell lenni. Maga a sztori alakulása, valamint néhány meglepő "fordulat" szintén a felemás élmény felé sodorja a minőséget. Spoiler nélkül nem tudok belemenni, de van egy pont, amikor meglátsz valamit, onnantól pedig rajtad áll, ezt mennyire vagy hajlandó elfogadni, vagy inkább úgy teszel, mint a midikloriánok esetében: elutasítod.

Tökös női főszereplőt nem kapunk, bár valahol Katherine Waterston feladata lett volna betölteni ezt a tisztet, de Michael Fassbender mellett esélye sem volt rá. Mert Fassbender egyszerűen uralja ezt a filmet. Nemhiába korunk egyik legjobb színésze, androidként sikerült úgy ellopnia a show-t, hogy nincs az a hollywoodi arc, aki lejátszotta volna. Ami viszont a leginkább meglepő volt, az Danny McBride. Igen, az a McBride, aki szinte mindig egy tirpák marhaparasztot játszik, és aki a This is the End-ben tele akarta rejszolni James Franco kecóját. Itt egy totál szimpatikus figurát alakít, aki nem él tudatmódosító szerekkel, és nem baszakszik senkivel. Néznék még tőle ilyen karaktereket.

Száz Aliennek is egy a vége: a Covenant irtózatosan mellé ment. Megvannak a maga erényei, de elképesztő identitás zavarral küzd a bugyuta, ám szórakoztató slasher, vagy a tudományos fantasztikumot illetően. Kicsit ez, kicsit az, kicsit pedig egyik sem lett igazán. Kár érte, hiszen látványilag is hibátlan, a karakterek sem sikerültek rosszul, csak úgy az egész olyan semmilyen lett. A kicsi Alien pedig tényleg rohadt aranyos lett.


2 megjegyzés:

  1. Nem örülök neki, de megint abszolút egyet kell értenem. Nem érdekeltek a fanyalgók, vártam, hogy ütni fog, aztán kb az év csalódása lett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azzal a Blomkamp-féle Aliennel jobban jártunk volna :(

      Törlés

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.