Büszkeség és bányászélet / Pride [2014]

1984-et írunk, a helyszín Anglia, a bányászok pedig sztrájkolnak. Egy melegekből álló csoport úgy dönt, adományokat gyűjtenek a nehéz helyzetben lévő bányászoknak. Szép kis summa jön össze, a társaság pedig úgy dönt, személyesen adja át a támogatásukra szánt összeget. Meg is érkeznek a walesi bányászfaluba, a két nézet találkozása pedig nem várt fordulatokat vesz.

A Pride egyik legnagyobb erénye, hogy nem rágja a szádba a melegséget. Na nem mintha homofób lennék, de ha valakit pont a témája miatt nem érdekelne, az megnyugodhat: nincsenek túljátszott, már-már paródiaszintű karakterek, mindenki teljesen emberi, nem esik bele abba a hibába, amibe sok más film teljes természetességgel ugrana fejest. Igen, a Pride főszereplői elsősorban a melegek, de velük mindenki maximálisan képes azonosulni.

Matthew Warchus filmje nem akar világot megváltó üzenetet közvetíteni, pedig a történetéből kifolyólag simán megtehetné. Egyszerűen csak elmesél egy sztorit arról, hogyan köt barátságot egymással két teljesen más világ: a homoszexuálisok és a 'kőheteró' bányászok. Mindez egy remek korrajz is egyben. A nyolcvanas években járunk, a konzervatív politikus,  Margaret "Vaslady" Thatcher van hatalmon, az élet nem fenékig tejfel. Az emberek számára ebben a korban az AIDS pedig egyenlő a melegséggel.

Warchus ugyan bevetett pár klisét, de mégsem rugaszkodott el túlságosan, így a Pride végig megmaradt emberinek. Két dolog azonban még így is szúrta a szemem kicsit, ebből az egyik, hogy a film nem igényelte túlságosan azt a két órát, amennyire végül összevágták, ebből adódóan sajnos a közepe táján leülepszik kicsit. A másik, amely hiánycikk a filmben, az a valamivel csípősebb humor, természetesen az angol fajtából. Végig ott vannak a könnyed, megmosolyogtató pillanatok, és párszor elsütnek egy-egy olyan beszólást, amelyből ha több lett volna, de még nem átesve a ló túloldalára, remekül lehetett volna fűszerezni a filmet.

De még így is egy nagyon ajánlható moziról beszélünk: hiába a témája, ne riasszon el, vallj akármilyen nézeteket, sőt, egyfajta "oktatóanyagnak" sem rossz próbálkozás. Nem propagál, nem foglal állást, nem lobogtatja úgy a szivárványos zászlót, mint Michael Bay az amerikait, egyszerűen csak elmesél egy történetet egy rétegről, akiknek sosem volt könnyű dolga.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.