Ugrás a fő tartalomra

A séf / Chef [2014]

Carl Casper (Jon Favreau) főszakács, imádja a munkáját, nála a főzés nem egyfajta robotmunka, ő tényleg beleadja szívét-lelkét. Egyik nap betelik a pohár, és összetűzésbe kerül az étterem tulajdonosával (Dustin Hoffman), melynek végeredményeként Carl felmond. Élete padlóra kerül, nem találja a helyét. Volt feleségének, illetve annak előző férjének köszönhetően azonban sikerül talpra állnia, elindítja saját vállalkozását, amely egy szendvicses autó - és nem várt sikereket ér el vele.

Emberek, felkészülni! Az olyan filmekre, mint a Chef, szokták mondani, hogy feelgood. Egyszerűen végigmosolygod. Valami elképesztően pozitív kisugárzással bír a 114 perces játékidő túlnyomó része. Nincs mit tenni ellene: magába ránt, és mosolyogsz.

Jon Favreau pedig most bizonyította be igazán, hogy mennyire is ért a rendezéshez. Ugyan az Iron Man első része is jó volt, de a másodiknál már rezgett a léc, a Cowboys and Aliens pedig... hagyjuk. És itt, a Chef közben érezni igazán, hogy mennyivel jobb és emberközelibb filmet képes összehozni, ha nem egy hollywoodi nagy stúdió valamelyik blockbusterével bízzák meg a minél több lóvé bezsákolásának érdekében. És úgy, ahogy van, párhuzamot lehet vonni vele, és az általa alakított Carl-lal, aki szintén dobbantott az étteremből, majd új erőre kapott, amikor a maga útját kezdte járni: és bevált.


Ha ehhez hozzávesszük, hogy a párbeszédek nagyrészt improvizációk, az tényleg csak rátesz egy lapáttal. Ugyan alapvetően egy komédiáról van szó, de nem fogsz a földön fetrengeni a röhögéstől, nincsenek kiemelkedő poénok, nem hegyezték ki őket a röhejességig, inkább csak jó kedvet hagy maga után, na meg szinte biztos, hogy kedvet kapsz a konyhában kreatívkodni kicsit.

Mert amekkora kaja-pornó ez a film... Te kurva élet. Előre szólok, hogyha nem eszel előtte valamit, akkor nyáladat csorgatva, korgó gyomorral fogod végignézni. Más filmekben talán időhúzásnak tűnne, hogy ennyi sütős-főzős montázst beleraknak, de itt olyan finomságokat készítenek el a szemünk láttára, hogy egy percig sem lehet haragudni rá. Maximum azért, mert te nem kaphatsz belőle.

Az, hogy Favreau magára osztotta a szerepet, a világért sem volt probléma. Otthonosan mozgott a karakterében, a tipikus szeretni való mackó-figura. És csak úgy dúskálunk az ismerős arcokban: John Leguizamo, Dustin Hoffman, Sofia Vergara, Bobby Cannavale, Scarlett Johansson, Oliver Platt, de egy röpke mellékszerepben még Robert Downey Jr. is feltűnik. Látszott, hogy Favreau azért egy-két emberrel jó barátságot kötött a rövid Marveles karrierje alatt.

A Chef egy habkönnyű darab. Értsd ez alatt, hogy tényleg, szó szerint minden klappol. Nem akar nagy bonyodalmakat, azt hamar letudja az első felében, és nem is ez volt a célja a filmnek, hanem az újrakezdés, illetve, hogy mennyire könnyen is tud az menni, ha valamiben profi vagy, és a saját utad járod, nem fognak rövid pórázon. Bár a családi szál nem a legerősebb pontja a filmnek, de az összkép még így is remek, és azt is sikerül elfeledtetnie, hogy mekkora egy Twitter-reklám az egész.

8/10


Megjegyzések