Mementó / Memento [2000]

Így kell berobbanni a köztudatba. És erre is csak egy olyan kaliberű rendező képes, mint Christopher Nolan. Sokaknak a The Dark Knight, másoknak az Inception, nekem a The Prestige mellett a Memento az, ami miatt megszerettem Nolan munkásságát és a rajongója lettem. Úgy gondolom, hogy ez az a film, ahol tényleg érezni minden egyes képkockán, hogy márpedig ő bizonyítani akar, szívvel és lélekkel belead mindent, elvégre itt az a bizonyos ugródeszka. A végeredmény pedig olyan zseniális élményt tartogat, amellyel egy életre beírta magát a filmtörténelembe.

Adva van a főhős, Leonard, akinek a feleségét brutálisan meggyilkolták annak idején. Leonard a gyilkossal való verekedése közben szerzett fejsérülése miatt veszíti el rövidtávú memóriáját. Emlékszik ugyan mindenre a balesete előttről, azóta viszont 10-15 percenként kihagy az agya. És még így is eltökélt szándéka, hogy megbosszulja feleségét. Ennek érdekében mindenről Polaroid képeket csinál, amelyekhez felkörmöl némi jegyzetet, a fontosabb dolgokat pedig egyenesen magára tetováltatja.

És most jön a csavar: a film visszafelé játszódik. A Memento ugyanis kisebb jelenetekre van vágva, amelyek fordított sorrendben követik egymást. Ennek okán mi is csak annyira vagyunk képben, mint maga Leonard. Hogy teljes legyen a kép, van egy másik szál is, amit normális időrendben kapunk, méghozzá a visszafelé játszódó jelenetek közé sűrítve, szépen, lassacskán adagolva. Nyugi, nem fogsz belezavarodni, ez utóbbi szál ugyanis fekete-fehér. Mégis így lesz teljes a kép a film végeztével.


Nem is Nolan lenne, ha nem így oldotta volna meg a film szerkezetét. Mondjuk lássuk be, enélkül a megvalósítás nélkül a Memento fele ennyit nem érne. Na meg a csattanó, amit majd hülye leszek ellőni. Egy ilyen egyszerű, mégis nagyszerű vizualitással sikerült elérni, hogy a film ne csak emlékezetes (haha, szóvicc), de többször nézhető is legyen. Bár tény, hogy aki nagyon figyel, annak elsőre is tiszta a kép, de a folyamatos újra nézések alkalmával mindig találni valami apróságot.

Guy Pearce előtt pedig emelem a fullcap-em. Igaz, ha egyetlen egy igazán emlékezetes alakítást kéne tőle mondanom, akkor bajban lennék, mert ott van az L.A. Confidential is, de nem szabad nem az egekig dícsérni amiatt, amit a Mementóban művel. Zseniális a fickó. A másik felejthetetlen figura a filmben pedig Pearce után mégcsak nem is Carie Anne-Moss, sokkal inkább Joe Pantoliano. Azzal a bajusszal és szemüveggel egy igazi tenyérbemászó alak (elnézést minden bajszos és egyben szemüveges embertől, nem általánosítani akartam, de nézzétek már meg).

Ezen sorokat körmölve jelenleg a Memento az IMDb Top 250 listáján a 38. helyen tanyázik, ami valljuk be, igazán méltó hely. Tényleg nem tudok mást idebökni a végére, hogyha eddig nem láttad, akkor nagyon sürgősen pótold. A fordított történetmesélés miatt nem kizárt, hogy nehezen rázódsz bele, de nem fogod megbánni.

9/10


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.