A szomszéd / Arlington Road [1999]

Michael Faraday (Jeff Bridges) az egyetemen tart a terrorizmusról előadásokat. Felesége, aki az FBI-nál
dolgozott, szimpla hanyagság miatt vesztette életét egy bevetés közben néhány évvel ezelőtt. Michael azóta sem heverte ki a tragédiát, de próbál tovább lépni. Új lakók érkeznek a szomszédságába, akikkel úgy tűnik, minden rendben: Oliver (Tim Robbins) és Cherry (Joan Cusack) nagyon kedves emberek, azonban hősünknek szemet szúr egy-két dolog. Privát nyomozásba kezd, és bizony meghökkentő dolgok kezdenek körvonalazódni a szomszédairól...

Egy ilyen film esetében, mint az Arlington Road, jobb túlesni a hibák kivesézésén, hiszen bár összességében nekem személy szerint nagy kedvencem, mégis tisztában vagyok vele, hogy mik a negatívumok. Először is, hogy a film felvonultat megannyi sablont. Nem találja fel a spanyol viaszt, nem mutat olyan sok újdonságot. Tele van olyan fordulatokkal, amiket az 1999-es megjelenés óta (sőt, talán még előtte is) láttunk párszor. Igazi paranoia-film: a főhős sejt valamit, mindig több turpisság derül ki, de senki sem hisz neki. Sőt, őrültnek tartják. Hiszen ott az a bizonyos tragédia a múltjában, a legkönnyebb arra fogni mindent. És még ott van a másik tipikus karakter is: a színes bőrű FBI-ügynök, aki szintén szkeptikus a főhős nyomozását illetően. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor felhoznám azt is, hogy Michael milyen mondvacsinált dolgok miatt kezd gyanakodni a szomszédokra.


Így tehát aláírom, hogy az Arlington Road közel sem egy egyedi produkció, de megnyugtatlak: lesz itt meglepetés. Csak ki kell várni. Mondjuk az utolsó öt percig. Aggodalomra semmi ok, hiszen amíg a végére eljutsz, nem fogsz kifejezetten unatkozni, szerencsére a film nyomozós részét sikerült bitang nagy izgalommal megtölteni. Ez a film egyik legjobb tulajdonsága, a másik pedig az utolsó öt perc. Igen, az utolsó öt perc, amikor is szabályosan úgy érzed, mint akit gyomron vágtak. Nem az a mindent elsöprő csattanó, sőt, annyira csattanónak sem lehet nevezni, de mégis: több olyan momentum, amin a film nézése közben lazán átsiklottál, most értelmet nyer, és egy nagyon grandiózus befejezéssel áll össze egy egésszé. Megéri kivárni, hidd el.

Jeff Bridges előtt pedig emelem kalapom. Egy évvel A nagy Lebowski után járunk. Így kell elvinni egy főszerepet a válladon, zseniális színésszel van dolgunk, de hát ezt mindig is tudtuk. És ugye Tim Robbins, akit szintén nem kell bemutatni. Itt most egy egészen új arcát ismerhetjük meg, sokszor szinte megfagy az emberben a vér, és ehhez elég egy nézés.

Összességében az Arlington Road egy remek thriller, nem sok egyediséggel, de annál több izgalommal, kiváló színészi játékokkal és egy frappáns befejezéssel. Csak ajánlani tudom.

8/10


1 megjegyzés:

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.