DarkSide Joint

Nem kell örülni: a Die Hard: Year One projekt köszöni szépen, jól van. Nem halt el, nem söpörték le az asztalról, nincs elfelejtve! Pedig nagyon sok rajongó kikelt magából két évvel ezelőtt, amikor belengették, hogy tervben van a két szálon futó Die Hard-film. A negyedik részt jegyző Len Wiseman erősítette meg a napokban, hogy lehet rá számítani, lesz Year One. A lényeg, hogy a történet két szálon fog futni: egyrészt a jelenben, amikor ugye John McClane már egy vén róka, és természetesen Bruce Willis is elvállalta a dolgot. A másik sztori a múltban játszódik, ahol a fiatal McClane-t láthatjuk. Értelme van? Nem sok. Nekünk, rajongóknak nem igazán. De megvan ám a mögöttes szándék: ezzel próbálják úgymond átadni a stafétát, hiszen ha bejön, akkor érkeznek meg további filmek a fiatal John McClane kalandjaival. Na ennek aztán még annyi értelme sincs. Szóval itt tart most a projekt. Egyelőre még nem tudni, ki bújik majd a fiatal John bőrébe, mindenesetre fel lesz adva neki a lecke. A...

Az Ex Machinát író/rendező Alex Garland hozza el nekünk jövő februárban Jeff VanderMeer - Déli Vidék sci-fi trilógiájának első kötetét filmen. Az Expedíció című darabban egy bizonyos X-térséget próbálnak felderíteni, amit megszállt valami. Érdekes sci-fi? Nagyon úgy tűnik, várólistára is került azonnal!

Elég komoly várakozás előzte meg az A Ghost Story-t, hiszen nem egy szokványos szellemes cselekményt ígért. Ezt be is tartotta: a film nem horror, bár aki csak egy posztert látott előzőleg, az könnyen azt hiheti. Mégis, akkor miről is van szó? Adva van egy páros, Casey Affleck és Rooney Mara, akik együtt élnek egy házban. A férfi meghal, ám szellemként visszatér (egy klasszikus, már-már gyermeteg megoldással: fehér lepedővel leterítve), és külső szemlélőként nézi, hogyan változnak a dolgok azután, hogy ő eltávozott az élők sorából. Nagyon nehéz belőni az A Ghost Story műfaját: romantika, de főleg dráma az, amely keveredik a természetfelettivel. Mindez egy nagyon is csalogató koktélt eredményez, ám tessék felkészülni, hogy ez a film nagyon, de nagyon feszegeti a határokat. Hosszú, elnyújtott snittek, van, hogy a végletekig feszítik a húrt. Ha van nyugodt, sehova nem siető film, akkor íme, az A Ghost Story megnyerte ezt a díjat. Mindez csak eleinte lehet zavaró, például amikor a...

Cigánykaraván érkezik a kisvárosba. A súlyproblémákkal küszködő helyi ügyvéd, Billy Halleck egyik este figyelmetlenségből halálra gázolja egyiküket. Miután felmentik, a társulat feje átkot szór a férfi fejére: "sorvadj el!" - mondja neki. A közel 300 fontot nyomó Billy innentől kezdve vészes fogyásnak indul. Hiába eszik féktelenül, képtelen utolérni magát: a súlya csak csökken és csökken. Stephen King annak idején próbálkozott álnéven írni: többek között A hosszú menetelés, vagy A menekülő ember is Richard Bachman néven íródott. A Sorvadj el! volt a fordulópont, ugyanis itt buktatták le, és jöttek rá, hogy Bachman és King valójában egy és ugyanaz a személy. Miután ez kiderült, a regény eladásai megnőttek, ám az író nem utoljára használta ezt az álnevet. A Sorvadj el! szintén egy olyan film, amelyhez nagyon régi emlékek fűződnek részemről. Aki olvassa a blogot, az emlékezhet pár olyan bejegyzésre, ahol emlegettem azokat a vhs-időket, amikor porbafingóként  éjjelente hor...

Igen, tudom, hogy az eredeti regénynek is ez a lényege, és ez adja az egész gerincét, de engem a film közben egyszerűen kicsinált, hogy hallhattuk a kutya belső gondolatait. Tudtam, mire vállalkozom, mibe ugrok fejest, de nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarni fog. A sztori középpontjában egy folyamatosan újjászülető kutya áll, akinek négy életét (ha kukacoskodni akarnék, akkor ötöt) követhetjük végig. Lényegében nem egy agysebészet: habkönnyű, családi kutyás film, amely egyszerre cuki, és egyszerre felejthető a maga felszínes drámájával. Egynek elmegy, de nem ez lesz az új Hacsi, sem az új Marley. Nem árt senkinek, könnyen lecsúszik, viszont semmi különlegeset nem nyújt.

Vannak filmek, amelyek egyeseknél klasszikus számba mennek, míg mások végig sem bírják nézni. No, a Félelem és reszketés Las Vegasban talán a legjobb példája ennek a skatulyázásnak. Terry Gilliam filmje Hunter S. Thompson regénye alapján készült, amelyben az író/újságíró a saját élményei alapján dolgozott. Az ember, aki ügyvédjével azért ment Vegasba, hogy cikket írjon egy motorversenyről, de annyi kábítószer volt náluk, hogy inkább kipróbálták mind, az amerikai álom megtalálásának reményében. Mindezt a hetvenes évek elején. Nehéz erről a filmről írni, mert lényegében nem is egy hétköznapi értelemben vett film, inkább egy lenyomat egy korszakról, egy trip, egy gátlástalan ámokfutás. Fű, meszkalin, kokain, éter, minden amit el tudsz képzelni. Tiszta pillanatok hiányában Raoul Duke és Dr. Gonzo felforgatja az amúgy sem békés Vegast, mi pedig az ő szemükön keresztül láthatjuk, mit művelnek, amíg folyamatosan szinten tartják magukat a különféle szerekkel. Látomások, hallucinációk: d...

Sziasztok! Az a nagy helyzet, hogy az elkövetkezendő napokban nem fog frissülni a blog. Ennek oka egy megkésett nyaralás (tényleg, akkor ez most "őszelés"?). Szóval kicsit eltűnök a térképről, de nem akartam szó nélkül, úgyhogy álljon itt ez a bejegyzés addig, amíg nem jelentkezem. Aki nem tette, az addig nézzen It-et! Majd jövök. Cerka