The Autopsy of Jane Doe [2016]

Már épp letenné a műszakot Austin és apja, Tommy Tilden (Emile Hirsch és Brian Cox), a két kórboncnok, amikor a helyi sheriff egy fiatal lány holttestével állít be. Egy többszörös gyilkossági helyszín alagsorában találták meg, elásva. Bőre érintetlen, mintha csak aludna. Apa és fia nekilátnak a munkának, a boncolás közben viszont nagyon sok olyan anomáliába ütköznek, amely ellent mond mindennek, amivel munkájuk során találkoztak. És ha ez nem lenne elég, egyre több furcsa zajra, megmagyarázhatatlan jelenségre lesznek figyelmesek.


A hatásos előzetesben azért nagyon erősen ott volt a sansz arra is, hogy a The Autopsy of Jane Doe egy közepes, gagyi megoldásokkal riogató horror legyen. Nem lehet elvenni tőle, hogy néha próbálkozik egy-két kiszámítható, már-már fájdalmasan unalmas jump scare jelenettel, de összességében mégsem ez lett a jellemző, szerencsére.

A filmre a legtalálóbb kifejezés az atmoszférikus. Mert ha van horror, amely minden ízében nyugtalanító hangulattal, feszengő képkockákkal lett felruházva, akkor tessék, itt van, lehet nézni: végig érezni, hogy itt valami nagyon csúnya dolog fog történni. Csak azt nem tudjuk, hogy a fenyegetés honnan és mikor jön, milyen alakban ölt testet - már ha egyáltalán testet ölt - és mit fog művelni, ha elszabadul? Ez a para egyszerűen rátelepszik az emberre,, és nem hagy nyugodni egy pillanatra sem.


Mindennek fejében, a kényelmetlen hangulatot André Øvredal (A trollvadász) tovább fokozza azzal, hogy magát a boncolást is egy az egyben megmutatja. Mintha mi is ott állnánk az asztal mellett és néznénk, ahogy a két boncmester felvágja ezt a rejtélyes lányt, hogy megállapítsák a halál okát. A visszafogott, ám annál hátborzongatóbb horrorelemek bőven teszik a dolgukat, hogy mi egyszerre érezzük magunkat kényelmetlenül, ne legyen kellemes érzés a képernyőre nézni, ám eszünk ágában se legyen elkapcsolni, mert mindeközben hajt minket a kíváncsiság, hova jut, hova fajul ez az egész?

Azonban amint elszabadul a pokol, ez a fajta libabőr érzés sajnos odavész: a film továbbra is nézeti magát, nem megy át gagyiba, nem lesz köldökbámulós, de a misztikum, harapható feszültség már a felére csökken, és lesz közelibb rokona egy túlélőhorrornak, mint annak a nagybetűs FÉLELEMNEK, amit az első felében olyan mesterien felvezetett. Hatalmas kár érte, bár még így is egy abszolút remek horror, amely messze kimagaslik abból a szartengerből, amely szerencsétlen horrorfanokat évről évre elárasztja.

A The Autopsy of Jane Doe egy kevés szereplővel, kevés helyszínen dolgozó film, elképesztően jól képes operálni a csenddel, az apró zajokkal, ha pedig bírod a műfajt, egyenesen egy kötelező csemege!


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.