Snowden [2016] - Feldughatod a privát szférádat!

Edward Snowden történetét 2014-ben bemutatták nekünk egy dokumentumfilm keretein belül, ez volt a Citizenfour, amely nem volt egy minden szempontból közönségbarát produkció, de a lényeget mégis sikerült tálalnia: hogy az NSA-nél adatelemzőként dolgozó férfi mekkora bilit borított ki a globális lehallgatásokról, megfigyelésekről. Ami addig csak konteó volt, arról kiderült, hogy valóság, Snowden pedig ezután Oroszországba menekült, és még most is ott van.


Minden esély megvolt arra, hogy Oliver Stone ezzel a témával úgymond visszatérjen. Ugyan nem tűnt el, de filmjei nívója azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Snowden történetében viszont hatalmas potenciál volt, pláne egy olyan embernek, aki anno a Kennedy-gyilkosság utáni nyomozásból milyen nagyszerű filmet rakott le az asztalra. Bár a Snowden nem lett egy kimondottan elhibázott darab, de azt sem lehet mondani, hogy Stone is back.

Látszik az igyekezet, hogy alapos képet fessenek Snowden magánéletéről, csak úgy, mint a bizonyos szennyes kiteregetéséről, de hiába a hatalmas tétek, sajnos Stone olyan súlytalanul rendezte meg, hogy a végeredmény több esetben lapos, mintsem izgalmas. Csak néha, nagy ritkán villantja meg a régi énjét, amikor még tudta, hogyan kell egy jelenetet úgy felvezetni, hogy az a végére vagy vágja gyomron a nézőt, vagy eredményezzen rajta libabőrt. Pedig ha van sztori, ahol aztán lett volna erre lehetőség, akkor az a Snowden-botrány.


Tény, hogy kihagyhatatlan része volt a filmnek, mégis a magánéleti szál az, amely egy az egyben felejtősre sikerült. Amikor azonban emberünk kezdi kapiskálni, mi folyik a háttérben, hogy a rendszernek mennyi-mennyi dologra van rálátása, hogy a privát szféra voltaképp csak egy illúzió, mintha csak akkor kezdene beindulni a Snowden motorja, amely el-elindul ugyan, de maximális gázzal sosem száguld, ahogyan azt illene.

Joseph Gordon-Lewitt nagyon szépen elviszi a filmet, nem csak külsőre hajaz Snowden-re, de a színészi alakításával sem volt az égvilágon semmi gond. A barátnőjét alakító Shailene Woodley úgyszintén jó volt, arról nem is beszélve, hogy a pusztán mellékszerepben felbukkanó Nicolas Cage-et is nagyon üdítő volt látni.

Bár nem tudok rá haragudni, mert azon emberek közé tartozom, akiket érdekel a Snowden-botrány, és akit szintén mozgat a téma, az szinte minden kérdésére választ fog kapni. Témáját tekintve kielégítő, tálalásában már kevésbé. Persze még így is bőven jobb, mint Stone bármelyik filmje úgy 1999 óta.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]