Nagyfater elszabadul / Dirty Grandpa [2016]
Dick Kelly (Robert De Niro) felesége meghal, ő pedig a temetés csak kiakar ruccanni egy kicsit Floridába a hétvégére, ahova egykori párjával minden évben elmentek lazítani. Mivel jogosítványát bevonták, így unokáját, Jason-t (Zac Efron) hívja el magával, aki sok kritériummal ugyan, de belemegy a dologba. A srác ugyanis egy hét múlva nősül, és még az ügyvédi irodában is sok teendő várja. Nagyon hamar kiderül, hogy a nagypapa egy féktelen buli reményében kíván nekivágni az útnak: egész egyszerűen dugni akar. A konzervatív Jason egy sokkal elszabadultabb oldalát ismeri meg az öregnek, mint amit eddig látott.
A Dirty Grandpa esetében pont azt kapod, amire számítasz: egy se nem jó, se nem rossz vígjátékot. A tipikusan korrekt iparosmunka. Belepakoltak minden kötelező fordulatot, és az összes megszokott konfliktus is szinte ugyanabban a percben üti fel a fejét, mint minden más hasonló komédiában. Ennyi, a "Hogyan írjunk modern vígjátékot?" kézikönyv most is jó puska volt a forgatókönyv elkészítésekor. Minden jobb poénra jut egy rosszabb, és így tovább. A pluszt az adja, hogy a korhatári besorolás felcsúszott az R-ig, vagyis véget nem érő káromkodás, alul öltözött lányok és drogok, politikailag nem korrekt beszólások gazdagítják a látottakat.
Na és persze Robert De Niro. Sok filmben láttuk már, megszámolni is nehéz, de meg nem tudnám mondani, mikor láttam a színészen azt, hogy egy munkát ennyire élvezett volna. Minden egyes jelenetéből, az összes gesztusából az jön át, hogy ezt nem is egy melónak, hanem egy szimpla bulinak fogta fel, és ide pont erre volt szükség, mert ő itt most tényleg egy dirty grandba, aki elszabadul. Pozitív kisugárzása pedig nagyon képes átjönni a vászon ezen oldalára, ezzel nagy hatást gyakorolva a nézőkre. Igen, a film voltaképp egy De Niro Show, olyan oldaláról, amilyet talán még nem is láttunk. Még Zac Efron is teljesen rendben volt - érdekes, hogy pár éve még a falnak mentem tőle, mostanság pedig ha meglátom egy vígjátékban, akár még meg is nyugszom kicsit. Ez valahol az ő műfaja lett időközben.
Nincsenek nagy megoldások, maximum végül nagy összeborulások: hol vicces, hol kínos a humor, hol erőltetett, máskor pedig jól elhelyezett. A tökéletesen közepes film, amelyet tényleg a magas korhatári besorolás és Robert De Niro emel az átlag fölé. Popcornt bekészíteni, hátradőlni, agyakat szigorúan kikapcsolni, és akkor egy igen kellemes szórakozás lehet a Dirty Grandpa - ám az év vígjátékát nem ebben találjuk meg.
Apropó, egy kis szurkálódás a végére. Bár a film minőségén nem ront nagy mértékben, de engem személy szerint nagyon tud zavarni, ha egy vágás után, amikor ugyanazon jelenetet egy másik kameraállásból figyelhetjük, az egyik szereplő például teljesen más irányba néz, mint egy fél pillanattal azelőtt. Vágói, rendezői hanyagság, és a Dirty Grandpa ha nem is hemzseg ezektől, de volt egy pont, amikor már szabályosan figyeltem ezekre. Legutóbb a Furious 7 követett el igen durva bakikat ezen a téren. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem azért eléggé szúrja a szemem.
A Dirty Grandpa esetében pont azt kapod, amire számítasz: egy se nem jó, se nem rossz vígjátékot. A tipikusan korrekt iparosmunka. Belepakoltak minden kötelező fordulatot, és az összes megszokott konfliktus is szinte ugyanabban a percben üti fel a fejét, mint minden más hasonló komédiában. Ennyi, a "Hogyan írjunk modern vígjátékot?" kézikönyv most is jó puska volt a forgatókönyv elkészítésekor. Minden jobb poénra jut egy rosszabb, és így tovább. A pluszt az adja, hogy a korhatári besorolás felcsúszott az R-ig, vagyis véget nem érő káromkodás, alul öltözött lányok és drogok, politikailag nem korrekt beszólások gazdagítják a látottakat.
Na és persze Robert De Niro. Sok filmben láttuk már, megszámolni is nehéz, de meg nem tudnám mondani, mikor láttam a színészen azt, hogy egy munkát ennyire élvezett volna. Minden egyes jelenetéből, az összes gesztusából az jön át, hogy ezt nem is egy melónak, hanem egy szimpla bulinak fogta fel, és ide pont erre volt szükség, mert ő itt most tényleg egy dirty grandba, aki elszabadul. Pozitív kisugárzása pedig nagyon képes átjönni a vászon ezen oldalára, ezzel nagy hatást gyakorolva a nézőkre. Igen, a film voltaképp egy De Niro Show, olyan oldaláról, amilyet talán még nem is láttunk. Még Zac Efron is teljesen rendben volt - érdekes, hogy pár éve még a falnak mentem tőle, mostanság pedig ha meglátom egy vígjátékban, akár még meg is nyugszom kicsit. Ez valahol az ő műfaja lett időközben.
Nincsenek nagy megoldások, maximum végül nagy összeborulások: hol vicces, hol kínos a humor, hol erőltetett, máskor pedig jól elhelyezett. A tökéletesen közepes film, amelyet tényleg a magas korhatári besorolás és Robert De Niro emel az átlag fölé. Popcornt bekészíteni, hátradőlni, agyakat szigorúan kikapcsolni, és akkor egy igen kellemes szórakozás lehet a Dirty Grandpa - ám az év vígjátékát nem ebben találjuk meg.
Apropó, egy kis szurkálódás a végére. Bár a film minőségén nem ront nagy mértékben, de engem személy szerint nagyon tud zavarni, ha egy vágás után, amikor ugyanazon jelenetet egy másik kameraállásból figyelhetjük, az egyik szereplő például teljesen más irányba néz, mint egy fél pillanattal azelőtt. Vágói, rendezői hanyagság, és a Dirty Grandpa ha nem is hemzseg ezektől, de volt egy pont, amikor már szabályosan figyeltem ezekre. Legutóbb a Furious 7 követett el igen durva bakikat ezen a téren. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem azért eléggé szúrja a szemem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.