Halloween - A rémület éjszakája [1978]

1963-ban, Halloween éjszakáján a mindössze 6 éves Michael Myers brutálisan meggyilkolja nővérét, miután megleste őt és barátját. Intézetbe zárják, ahonnan tizenöt évvel később megszökik. Újra Halloween van. Haddonfield város lakói készülnek az éjszakára, Myers azonban lesben áll, hogy akit csak lehet, eltegyen láb alól.

Ha van alap slasher horror, akkor a Halloween mindenképp az. 1978-at írunk, még sehol sincs Freddie Krueger, de főleg nem Jason Voorhees, maximum Leatherface domborított akkortájt a műfajban. John Carpenter 21 nap alatt forgatott, mindössze harmadik játékfilmje pedig egy életre beírta magát a filmtörténelembe - és ezzel együtt Carpenter is bevonult a nagyok közé.

Mert ha akarnék, se tudnék belekötni abba, hogy a Halloween egy jó film. Nem véletlenül viszonyítási alap, oka van annak, hogyha minimális érdeklődésed van a horror iránt, akkor kötelező alapmű. Látni kell, egyszer legalábbis mindenképp. Szinte minden egyes jelenetben ott vibrál a feszültség, hiszen pontosan tudod, Myers ott van valahol. Lehet, hogy az utca végén álldogáló, távoli alak, vagy épp az a valaki, akit egy pillanatra látsz elsuhanni a háttérben, de még ha nem is sejtetik, egyszerűen tudod, hogy ott van, nem messze a szereplőktől. És figyel. Kivár.

A Halloween pont ettől erős, hogy az ilyen bravúrok által képes majdhogynem az összes perce feszengő érzést kiváltani. Igen, tudtuk, hogy Jason is ott volt, amikor a Kristály-tónál bármelyik párocska kufircolt, de mégsem éreztük a fenyegető veszélyt - itt viszont annál inkább. Mert Myers egyben kiszámíthatatlan is, nem tudjuk percre pontosan megmondani, mikor csap le. A Donald Pleasence által megformált Dr. Sam Loomis, mint Michael orvosa pedig tovább fokozza az őrületet, amikor látjuk, az arcára van írva, hogy Myers kiszabadulásával bizony komoly problémák lesznek.

Ne feledkezzünk meg a nyitójelenetről sem: a hatéves Myers szemszögéből látjuk a dolgokat, egy vágatlan(nak tűnő) jelenetben, amikor is végez saját testvérével. Elképesztően erős nyitány, megalapozva nekünk a másfél órás borzongást. De nem csak Carpenter végzett remek munkát (ő nem csak rendezőként, de azt a bizonyos zenét is ő szerezte), hanem az operatőr, Dean Cundey is megérdemli a dicsérő szavakat. És, hogy teljes legyen a sor, még itt van a szemtelenül fiatal Jamie Lee Curtis is, aki jó néhány sorozatos felbukkanás után itt kapta meg élete első filmszerepét.

Nem hibátlan film azonban a Halloween. A kor fogott rajt, az idő vasfoga, mint tudjuk dolgozik erősen, például néhány halálnem mai szemmel nézve megmosolyogtatja az embert. Továbbá mondhatnám, hogy meglettem volna [spoiler] a maszk nélküli Myers nélkül a fináléban [spoiler vége], de ha kisebb, apró, csetlő gikszerek miatt nem is ez életem legjobb horrorélménye, nem tudok elmenni az mellett, mennyire hatásos tud lenni.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.