A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék / ACAB - All Cops Are Bastards [2012]

Minden zsaru rohadék volna? Vagy csak a munkájukat végzik? Nos, az tény, hogy az A.C.A.B. nem foglal állást egyik nézőpont mellett sem. Nem lesz demagóg, nem kampányol a hatóság mellett, valahol azért mégis megérted, hogy a rohamrendőrök is csak emberek. Van, hogy jól cselekednek, van, hogy elszabadulnak az indulatok. De olyan is akad, például egy komplett lakóközösség kilakoltatásánál, hogy ők pusztán azért vannak jelen, hogy ne durvuljon el a helyzet és minden flottul menjen, mégis mindenki őket fujjolja. Egyszer a munkájukat végzik, máskor személyes bosszúhadjáratot folytatnak. És nem egyszer teszik kockára az életüket. Mégis közutálatnak örvendenek.

A helyszín Olaszország, azon belül Róma. Főszereplőink életében a vasárnap nem a családi ebéddel, hanem a focimeccs utáni balhéval telik, amikor is a huligánokkal konfrontálódnak, felsőbb utasításra. Továbbá elég komoly probléma az országban a bevándorlás, valamint a neonáci szervezetek; ezek is mind terítékre kerülnek a film során. Ahelyett azonban, hogy az A.C.A.B. propagálná a rohamrendőrök munkához való hozzáállását, inkább csak bemutatja azt. Találkozunk jobb és rosszabb karakterekkel egyaránt, ezáltal be is figyelnek a klisék is bőven, azonban olyan mesterien illeszkednek bele a filmbe, hogy egyáltalán nem bukik ki két izgalmas, körömrágó jelenet közt.

Van zöldfülű, van aki hirtelen haragú, és egy ilyen mozinál szinte elengedhetetlen, hogy a magánéleti problémák is bemutatásra kerüljenek. Hazaérve nem tudod hátrahagyni a melót, az ebből fakadó otthoni konfliktusok pedig kihatnak a munkádra is - ördögi kör ez, amely egy rohamrendőr életében aztán pláne nem szerencsés. Egyikük a fiával van fasírtban, a másik válik a feleségétől, de van, aki az anyjával él, és épp kilakoltatják őket. Mert hiába kockáztatják az életüket munka közben, megfizetve bizony nincsenek.

Az A.C.A.B. nem a jól bevált történetmesélési módszert követi, főleg, hogy hagyományos cselekményről nem is igazán lehet beszélni ez esetben. Van ugyan egy nagyon halvány kerete, ám ugyanakkor szkeccsfilmnek sem lehetne nevezni. Nincs meg az eleje-közepe-vége, de mégis nagyon oda tud szegezni a székhez az elképesztően hatásos jeleneteivel. Az adrenalinnal, amelyet bizonyos pillanatok erőteljesen pumpálnak beléd. Én pedig a film végi stáblista elején azon kaptam magam, hogy ezt bizony még nagyon is néztem volna tovább.

Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.