A 44. gyermek / Child 44 [2015]

1953. A szovjet titkos ügynökség rendőrét, Leo Dimitrov-ot (Tom Hardy) azzal bízzák meg, hogy saját feleségét (Noomi Rapace) ítélje el, akit árulással vádolnak. Leo megtagadja a parancsot, így menesztik a párt Rostov-ba, ahol egy sorozatgyilkos szedi kiskorú áldozatait. A hatóságok szerint azonban a Szovjetunióban nem létezik olyan, hogy gyilkosság.

Rögtön a közepébe csapok és elmondom, mi a legnagyobb baj a filmmel: hát az, hogy majdhogynem ugyanezt már húsz évvel ezelőtt sokkal jobban megcsinálták. Ez volt a Citizen X, amely főként amiatt lett erősebb darab a Child 44-nél, hogy egyesegyedül az ügyre koncentrált. Itt viszont két szál mozog egyszerre: a rejtélyes gyilkos egyik gyermeket gyilkolja a másik után, persze az egy irányba néző rendszer mindig valami ócska kifogással próbálja eltusolni, hogy ez bizony nem mészárlás volt, olyan itt nincs. Az a kapitalisták reszortja, a Szovjetunió viszont maga a paradicsom, itt mindenki boldog. Aki nem, és ezt szóvá is teszi, azt elviszi a fekete autó.

A másik szál Dimitrov és felesége vívódása a rendszerrel, amely már kevésbé olyan érdekes, nem tartja fenn annyira a figyelmet, ezáltal pedig sikerül okoznia jó pár punnyadt percet. Ennek végeredménye pedig egy feleslegesen elnyújtott játékidő lett. Némi idő elteltével azért a két sík szépen összesimul, és amikor a vidékre száműzött Leo már az új felettesével, Mikhail Nesterov tábornokkal (Gary Oldman) közösen próbálja kézre keríteni a gyilkost, hirtelen működni kezd a film. Valami lángra kap, az olykor bólintós percekből sikerül tüzet csiholni, és egyszerre csak érdekelni kezdett, amit látok. Azonban nagyon nagy kár, hogy minderre a cselekmény utolsó harmadáig kell várnunk.

A helyzet az, hogy Tom Hardy piszkosul elviszi a hátán a filmet. Még amikor le is ül kicsit a tempó, de Hardy ott van a képkockákon, egyszerűen megnyugszunk, mert a játékával, a puszta jelenlétével uralja a jeleneteket. Ismét csak lengetni tudom a fullcapem kalapom előtte, mert ezúttal sem okozott csalódást. Ez a fickó képtelen hibázni. Noomi Rapace úgyszintén ügyesen játszik, azonban nagy kedvencem, Gary Oldman látszólag unta a banánt, és rutinból, a kisujjából kizárta ezt az amúgy abszolút nem megerőltető karaktert.

Nem egy nézhetetlen film a Child 44, de sokkal inkább működik korrajzként, mert azt bizony nagyon eltalálták. Érzet a Szovjetunió rideg világát, sokszor csak sejtetik, máskor beletolják az arcodba, hogyan is működtek a dolgok. Azonban ha érdekel a 'rostovi mészáros' témája, akkor én még mindig azt mondom, hogy a Citizen X a te filmed inkább, mert ott minden jobban és egyben hatásosabban lett összerakva.


Nincsenek megjegyzések

Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.

Üzemeltető: Blogger.